Az ilyen rövid, a ház központi részén levő tornácot lopott tornácnak nevezik. Ennek a háznak olyan szépre sikerült építeni ezt a részét, hogy a „homlokzat ízes, jó arányú tornáca miatt” javasolták a műemléki jegyzékbe való felvételre 1964-ben.
Nagyon praktikus hely volt ez: le lehetett tenni olyan dolgokat, amiket méretük vagy koszos voltuk miatt nem akartak bevinni, de megázni sem akarták hagyni. Innen nyíltak két oldalt a lakószobák ajtajai, így azok kifele szellőztek, nem ment be a lakószobákba a konyha füstje. A tornác átmenet volt a kint és a bent között.
Érdemes elgondolkodni a ház tájolásán. A falu többi háza ugyanis a kocsiútra merőlegesen, fésűsen helyezkedik el, míg ez a ház az úttal párhuzamos. Nem túl kedvező ez, hiszen éppen délről zárt, tornáca keletnek néz, ennek megfelelően kissé sötét, alig süt be a nap.
Az építőknek valószínűleg nem volt választásuk: ezt a házhelyet kapták és arra úgy építettek házat, ahogyan ide elfért. Az is lehet, hogy a környező házak már álltak, és ez kicsit később épült. A ház a falubeli házaknál kisebb, tájolása kedvezőtlenebb, talán épp azért maradt meg ilyen formában, és azért, mert egy nagyon szegény család lakta, nem volt mód az átépítésére, felújítgatására. Adottságai miatt pedig nem kívánta meg egy gazdagabb család.
A következő kódot a fedett teraszon találod.
