Legtöbben nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy a mindennapokban környezetileg fenntarthatóan éljünk: gyalog megyünk munkába, rákaptunk a használt ruhákra és nem szégyelljük méhviaszos kendőbe csavarni a gyerek uzsonnáját.
De gondolunk-e a fenntarthatóságra a nyaraláskor? A nyaralás mégiscsak az egész évi munka gyümölcsének élvezete: autózunk, sőt repülünk, tengerpart, koktélok, jakuzzi, thai masszás….
Egyes népszerű helyek (Velence, Barcelona stb.) egyenesen fellépnek a túlturizmus ellen, mások csak drágítanak és drágítanak, Szlovénia természeti kincsei közelében pl. elképesztően drága a parkolás…
Lehetne ezt másképpen? Néhány ötlet afenntartható nyaraláshoz:
A legfenntarthatóbb nyaralás valószínűleg a házcsere vagy house swap. Nemcsak azért, mert nincs pénzforgalom a szállás kapcsán, hiszen ott fogunk aludni, ahonnan valaki más nyaralni ment és a háza éppen üresen állna, hanem azért is, mert nem építettek vadonatúj nyaralót a kedvünkért (az építőipar ökológiai lábnyoma a sarki jetiével vetekszik), nem tartanak fenn könyvelőt, fizetnek szállásközvetítői jutalékot, minősíttetnek, vallanak naponta vendégforgalmat – szóval egy csomó, a vendég számára láthatatlan adminisztratív tehertől és ezzel együtt költségtől mentes a dolog. Egyetlen hátránya, hogy alkalmazkodást és szervezést igényel: pontosan ugyanakkor kell nyaralni mennünk, amikor a partner család is, nagyjából azonos igényszintű családot kell találnunk (ház mérete, felszereltsége, tisztaság, háziállatok stb.) ahhoz, hogy mindenki boldog legyen. Vannak erre szakosodott weboldalak, facebook csoportok.
A második legfenntarthatóbb a folyókon lefelé csurgó, éjszakánként az ártérben vadkempingező vízitúrázók csapata, akik maguknak főznek bográcsban – feltéve, hogy magukkal viszik a szemetüket a következő faluig, és elássák az ürüléküket a hordalék homokban. A nyolcvanas években nagy divat volt, talán lassan újra felfedezzük a szépségét.
A harmadik, ha magánszállásadóhoz mész a kiválasztott vidéken, ahelyett, hogy hotelt választanál. Gondold végig, a magánszállásadók a gyerekeiket nevelik a bevételből, ami egyenesen a családi kasszába folyik be, valamint fenntartják a helyi infrastruktúrát (iskola stb.) és a tájat. Egy hotelben ezzel szemben a szállásdíjad egy távoli igazgatótanács tagjainak harmadik Porschéjét fogja finanszírozni, jó eséllyel a fővárosban. És ha a környezeti fenntarthatóságra is akarsz figyelni: válassz olyan épületet, amelyet régen építettek, és a tulajdonosa (lakók híján) szállásként adott neki új funkciót. Olyat, ami tájba illik (szép), esetleg műemlék is (fenntartása a szokásosnál is macerásabb). Hidd el, egyedülálló élményben lesz részed. (Mutatunk egyet itt .)
Ha odaértél, bringázz! Egy dolog, hogy autóval vagy tömegközlekedve jutsz el a szállásig, egy másik pedig, hogy hogyan közlekedsz a nyaralás alatt. A bringázás nemcsak zöldebb, hanem közelebb visz a tájhoz és az emberekhez.
Keresd a helyi termékeket! A külföldi utazásban az esik jól, hogy minden MÁS. Másmilyen íze van a szaláminak, a kenyérnek, még a zöldségeknek is. Ha a nyaralás alatt sikerül elkerülnöd a szupermarketeket és piacokon vásárolsz, itthon is átélheted ugyanezt. Vagy válassz olyan szálláshelyet, ahol van helyi termék reggeli, vagy helyi termék polc. (pl.: itt) Figyelj csak: a legtöbb bevételt a turizmus hozza egy vidéki térségben, de a sajtkészítő meg a borász az, aki fenntartja azt a festői tájat, ami miatt egyáltalán odamész. Szóval ne legyél lusta megkeresni az ő termékeit – persze csak, ha bármennyire is érdekel a fenntarthatóság.
Utazz a főszezonon kívül! Nincs annál nagyobb pazarlás, minthogy a sokezer turistára kiépített infrastruktúra üresen áll az év egy részében. Próbáld ki például az őszt a Balaton-felvidéken, vagy a kora tavaszt – meg fogsz lepődni, milyen nyugodt és szép.